2011. október 29., szombat

NEM ADJA EL/KI


Oltáros ganéjdomb. Túlszerette ezt a képet.
Scotch. El fogja adni. Kirúzsozta magát. Scotch.
Rázkódott, de visszatért a test-meleg.
A potenciális vevőnek telefonon mesélt
a festékrétegekről, hogy átfestette azthiszi
négyszer. Kilépett a koncepcióból közben.
Az egész egyházkitaláció a trágyadombra!
Annyira magabiztos volt ebben tíz éve,
hogy azthiszi két hét alatt megvolt a
gőzölgő-arany-oltár a bűzön. Scotch.
Nagyon jól ment. Alkotott és élt. Ritka,
mint laposon a jó bor. Akkor még bort ivott,
s nem válogatott papok és focisták között.
A szex igen, a szerelem szívbuta monotónia.
69-ezés közben színek ízek szagok, azonnal
vászonhoz állt a gőzölgő ihlettel.
40 évesen lett terhes, a váci plébánostól.
Éveken át egyetlen partnere: tiszta, bora volt
és pénze. József, nem bánta ha kitudódik.
Rakomány nehezeket öntött ki magából, mint
egy dömper az útépítésnél. Máriának új rétegek
kerültek a szívére, eszére, az idegrendszerére,
amivel festett. Feszültebb, egyszersmind hiteles-
hazug szentbogarak túrtak, ez függőleges
rendezettséget adott a képnek, a lében
vízililiomot is látott, de gyorsan legyintett, hogy
kinőtte Monet-t. Először szeretett meg egy
férfit, amikor az vállalta esendő kiszolgáltatottságát,
megérezte, hogy tartós titka van az elmúlásnak..
mint a rómaiak által épített utak. József
megmutatta kétezer éves rétegeit.

Mária skype-ol. Naponta belejavít festményébe a
kor. Kilencedik hónapban van. Nem adja el/ki.

2011. január 1., szombat

Részletes otthon

Szerette ha beértek az alagútba.
Olyankor elég volt a vonatfülkében
egy kisnap. Fogalma sem volt, hogy
ez az igazi portré: üveg, a sötét
és 10 watt. Ez ő. Amikor papnak
készült, itt az alagútban próbálta
szerepét. A templom zavarta.
A pap, akit zavar a templom. Ahogyan
ablaküvegre nyomta homlokát látta kint,
de csak később realizálta, hogy őt
figyelte az Isten.
A tükör túl részletes, ott mindig
elveszett az ördögök között. A Bükk
alagútjaiban, Egertől Szilvásváradig nem
mindig volt pap  - tengerész.
(Mert) ott messze kell nézni, ott a sötét
is messze van. A tengeren (elképzelni
sem tudta) meddig lehet elmenni?
És ha visszafelé jön, akkor sem tudja
majd, hogy pontosan hol van. És akkor
az Istennek megint ott kell lennie.
Pláne majd köd és pára - és
visszhagzanak a belső hangok. Ahogyan
régimódinak nevezi apját, mert nem
értette villanásait, hogy egy pap maga a tenger.
Az ő szemében akkor már a messze-
nézés készült. (Mert) APA van a világból
kijárat! Összébb szűkült résen nézett,
és az apja sohasem tudta elintézni, hogy
ne még, még ne látszódjon az alagút
vége.